Hát sziasztok! (:

Nina él még. Nincs még mindig nete. Lusta volt bemenni a suliba gépezni. Hazajött korábban, mert megy a családjával síelni. Reméli, hogy jó lesz a síelés.

Normális beszédstílusra térve.

Vasárnap nálam aludt Eszti-nyan. Nagyokat nevettünk, és még tanultunk is! Plusz lesérültem kajakészítés közben. Tanulság: aki nem tud sütni-főzni, az ne akarjon még olyan egyszerű dolgokat se egyszerre csinálni, mint a rántotta és a pirítós, mert összeszedhet egy bájos égési sérülést a csuklójánál.

Hétfőn... aludtam~ Végre kialudtam magam. Persze csak az órák után.

Kedden, óóó, az egy nagyon jó nap volt~~~ Egyrészt a lányokkal - Lizzel, Dóriyával és Eszti-nyannal - leültünk a Nemzeti Múzeumnál két óra közti szünetben, és értelmes egyetemistákhoz méltóan elszórakoztunk. Konkrétan a galambokkal lejátszottuk a Tokyo Ghoul történetét. Menő volt, Suzunyan-galamb minden más galambot kinyírt. (Hozzátenném, másnap tényleg csak egyetlenegy galambot láttam arrafelé...)

Utána mentünk órára, és azzal fogadott minket a csoporttársunk, hogy megérkeztek a VIXX-albumaink. Nehéz leírni azt az érzést. :'D Ki tudtam volna ugrani a bőrömből 1. örömömben, hogy megérkeztek, 2. kíváncsiságomban, hogy vajon kik lesznek pluszban kis kártyán, 3. bánatomban, hogy óránk van, és nem nézegethetem folyamatosan. >< Azért persze gyorsan kibontottuk őket~ Nálam egy Leo és egy édes Hongbin landolt, de a másodikat Liz-ah kedvéért elcseréltem - Kenre. :D 

Ajh, annyira nagyon-nagyon jó album lett ez a Boys' Record.  Erre a koreai tanárunk meglátta az albumot, és nem elkezdi, hogy nem szereti a VIXX-et? Aiiiiish. >< Pont szülinapja volt, ezért nem néztem rá csúnyán, de ez szíven ütött. :'c (Csak viccelek. :))

Szerdán koreai dogát írtunk. Remélem, nem lett rossz, bár utólag rájöttem, hogy elrontottam pár dolgot. u__u Este pedig vendégeim voltak, Roo és Gegec személyesen. :D (A yuri fordítócsapatból. :)) Nagyon utólagos lakásavató valami volt, mivel én is voltam ilyenen Gegecnél. :) De jól elbeszélgettünk, jó volt, hogy ott voltak.

Ma pedig jöttem haza~ 

Hát ennyi. Mégse lett olyan címszavas elbeszélés.
Viszont nem tudom, legközelebb mikor jövök, mivel a síelésből rögtön Pesten tesznek le, jövő hétvégén pedig nem szándékszom hazajönni, mert Nippon Groove lesz, amire több barátnőm is jelezte, hogy menne, ezért nekem is kedvem támadt rá~
Szóval... várjatok rám kitartóan. ><

Jó hétvégét mindenkinek előre is~!!

Sziasztok! (:

Először is, elnézést kérek a múlt bejegyzésbeli kifakadásszerű bunkózásért, és nagyon köszönöm, hogy ennek ellenére a chatben biztatásokat kaptam. :) Ti vagytok a legjobbak. ♥

Másodszor: nagyjából megvan az oka is, hogy miért volt olyan rossz a hangulatom. A hetet torokfájással kezdtem, és azzal is folytattam, orrfújással, egy kis alapvető rossz közérzettel és esős idővel megtoldva. De ismét csak hálát adhatok mindennek és mindenkinek, mert szerencsésen túléltem a hetet, a lányok (és Oppa) az egyetemen végig baromira türelmesek, aggódóak (egyem meg őket) és aranyosak voltak, a tanárok szintén nem játszottak az idegeimen, szóval minden jól ment. A szobatársak... hát, őket még mindig imádom, és remekül elnevetünk, de az, hogy nincs netünk, eléggé rányomja a bélyegét a hangulatunkra. Akárhonnan is nézem, egyszerűen nevetséges, hogy Pest belvárosában képtelenek egy vacak internetet kiépíteni minden cseszekedés nélkül normális áron. Az alföldi kisvárosomban nagyobb volt a választék szolgáltató terén, mint Pesten, lol.

Na mindegy is, térjünk vissza a pozitívumokra. :) Remek hetem volt a betegségszerűségtől eltekintve~ 

Hétfőn az egyetemen partiztunk. Félre ne értsétek, nem volt nagy buli, sőt, igazából buli sem volt, csak Katci, a szeretett csoporttársam, akinél szilvesztereztem, benn maradt, mert később jöttek érte. Vele maradt Ildiya barátja és Oppa, én meg hazamentem, és később visszatértem hozzájuk. Bevallom őszintén, a net miatt is mentem, mert aznap délután jött ki az új VIXX-album és vele együtt a klip is, és OMG. De a partinkra visszatérve. Dumálgattunk, Oppával Lindát néztünk, és megállapítottuk, hogy ilyet majd többet csinálunk. xD

Kedden BuBu-teázni mentünk a lányokkal, de csak gyorsan két óra között~

Szerdán a koreai tanárunk elhívott magához ramyeonozni! (A ramyeon a ramen koreai verziója, ha valaki így ismeri. :)) Csak négyen voltunk a koreai tanáron kívül, kicsit lelkiismeret-furdalásom is volt, amiért a többieket nem hívták. (Nem mi, a tanár úr. Csak nekünk szólt, és igazából... csak minket hívott, na.) Ő csinálta a ramyeont, plusz kaptunk hozzá gimchit is, nagyon finom volt mindkettő. *o* Olyannyira, hogy meg is kívántam újra, és a Keletinél lévő K-pop koreai gyorsbüfében vettem is egy dobozos ramyeont. :D Mondjuk sajna kicsit beszívtam vele, mert baromira nagyon csípős volt, 3 falat után már az orromat fújtam, és utána úgy néztem ki, mint aki kisírta mindkét szemét. >< 

Visszatérve még a tegnapra (akkor vettem a ramyeont), Fruzsival találkoztunk, hosszú ideje végre~ Sétálgattunk, aztán megkívántuk a koreai sütikéket, ezért mentünk a gyorsbüfébe. Képzeljétek, lett egy tévéjük, amin koreai klipeket vetítenek! *q* Hát OMG. Épp a Bounce ment, amikor mi mentünk~~ De nagyon aranyosak voltak az ott dolgozók (és ott csövezők :D), mert velem együtt nyomatták a Bounce-t. xD Miután pedig megvettük a sütijeinket és a ramyeont, mentünk hozzánk, és estig beszélgettünk. Pontosabban a végére én már a kedves kis kanjijaimat tanultam, Fruzsi pedig az elejétől becsatlakozott szobatársaimmal beszélgetett. De sikerült is megtanulni a kanjikat, Fruzsi pedig nagyon cuki volt. :)

Ma japán nyelvórán voltak benn ismét japánok. És az egyikük Daiki-san volt, akiről talán még nem beszéltem. Egy távol-keletes kocsmázáson ismerkedtünk össze vele többen, baromira jófej, ááá, tényleg nagyon cukor. Most is meglátott, rögtön köszönt és mosolygott, segített mindenben, kedves. :3

Ó, jaj, és el ne felejtsem! Kijött az új VIXX-album!! OMG OMG OMG. Elhaláloztam rajta párezerszer. Nagyon tündérfalatok benne a drágák. Még Leo is egészen megnyílt, úgy látom. (Nagyon édes. ^^ De nekem csakis Ken. :D)
A számok is fantasztikusak, ahogy várhattuk, mondjuk ami új volt számomra, az igazából a feldolgozás (a címadó dal, a Love Equation), ami remek lett, már most imádom. A Memoryt és a Cold AT Nightot hallhattuk már a koncerten, bár ez utóbbit Leo és Ken duettjeként. Mindenesetre jó volt újra hallani őket, a Memory határozottan csodálatos, Ravi egy csúcsszuper számot írt, minden elismerésem az övé. *.*

És ha már itt tartunk, a pozitív dolgok egy csúcspontja, amit szintén nem írtam még: az előbb említett új VIXX-album, ha minden igaz, a jövő hét közepére meg is érkezik, a lányokkal előrendeltük még a megjelenés előtt. :3 

Jaj, na megyek. Most kiírtam magamból mindent, ideje aludni és itthon gyógyulgatni. :)
Jók legyetek, szép álmokat és jó hétvégét~! ^^

ui.: A Love Equation oldalt megtalálható a zenéknél. c: