Johó, Minna-san! (:

Túl vagyok a beiratkozáson. ^^ Nem volt hosszú, bonyolult sem. :) És hogy mik voltak...!! 

Kezdjük az elejéről. Reggel keltem kilenckor, mert mentem ki Judó és Aleksz elé a Keletihez. (Vettem magamnak bérletet, hahaha, most már gond nélkül utazhatok mindenfelé~) Pont jókor értem oda, jöttek velem szembe. :D Velük elsétáltunk az albérletükbe - nagyon szép, kellemes kis hely, örülök, hogy egy ilyen jót kifogtak. :)

Miután kicsodálkoztam ott magam, mentünk Pennybe Judónak egy körtéért, de sajna nem volt. Utána indultunk vissza a Keletihez, Judóék is vettek bérletet, és irány a suli!

Az ELTE-nél elváltak az útjaink, Judó és Aleksz mentek az épületbe, én pedig a japános csoporthoz a Burger King elé. Ekkor volt olyan negyed egy. Elméletileg egykor kezdődött volna a sorszámosztás, gyakorlatilag már egy lány a 20. volt... Siettünk mi is sorszámért, az enyém a 308-as lett, amivel elméletileg 51-en álltak előttem. Ráadásul egykor kezdődött a beirakozás. Kimentünk beszélgetni, összespanoltam néhány kedves lánnyal. :) Leírom a nevüket, hogy ne felejtsem el, mert amúgy szörnyű a névmemóriám. Szóval: Eszti, Rebeka, Hajni, Enikő, plusz volt egy Anna, egy Panka, egy Móni és egy Zsófi, de őket sajnos nem tudnám megmondani arcra. :( Ellenben! Ahogy álldogáltunk és beszélgettünk, egyszercsak észrevettem egy régi-régi ismerősömet, Zsófit a Medvetáborból. (Nem összekeverendő a másik Zsófival, akit lehet, hogy mégis felismernék. ><) Visszatérve a Macis Zsófira, rögtön odamentem, és tényleg ő volt az! Nem hiszitek el, de ő is pont japán szakra iratkozott, így csoporttársak leszünk! ^^ Még ilyen hihetetlen véletlent! *-* Teljesen oda és vissza voltam a meglepetéstől és az örömtől. :D

Höh, most már elmehet mindenki a fenébe, aki eddig vészmadárkodott, és lesajnáló tekintettel méregetett: "Nem mész a gólyatáborba? De hát akkor hogyan ismerkedsz össze a többiekkel?" Tessék, sikerült gólyatábor nélkül is... És közölném, hogy az összegyűjtött társaságból, akiket megismertem úgy ténylegesen a nap során... nézzük csak... 8-ból 5 ember nem volt... A másik háromból meg kettő azt mondta, nem is nagyon ismerkedett össze senkivel, a harmadik pedig, hogy csak amolyan "részegesen ismerkedett, az meg nem számít". >< Szóval ennyit erről. :P 

Ja, de visszatérve a beiratkozásra. Még egy óra előtt beszélgettünk az épület előtt, és mivel páran éhesek voltunk, ezért elmentünk a szomszédos Burger Kingbe kajálni. Az nagyon jó volt, fél kettőkor mentünk vissza, hogy vajon hogy állhat a sor, és az elsők, akik szembejöttek velem, Judóék voltak, és közölték, hogy siessünk, mert a 308-on már rég túlvannak. Nos, konkrétan a 390-es sorszámnál tartottak. >< Nyamvadt fél óra alatt! Hát naná, kiderült, hogy tömegesen küldték be az embereket egy előadásra, majd 10 pultnál lehetett tevékenykedni, és gyorsan haladt a sor. Megkérdeztem a segítőket, hogy na mi legyen, 308-as a sorszámom, és a 390-es van soron... Eléggé megrovóan néztek rám, és közölték, hogy hát ja, "enyhén" elkéstem, de akkor már menjek be, és majd a következő csoporttal haladok. Így is lett, és negyed 3-ra végeztem is. :)

Indultam hazafelé (a megismert lányokat még gyorsan elkapva egy köszönésre), mikor a metrónál egy csávó mellém állt a mozgólépcsőn és leszólított. Fogalmam sem volt, miről beszél, ő meg hogy ó, összetévesztett valakivel... Oké... Utána meg végig kérdezősködött, beszélgetett, spanolgatott, én meg enyhe tartózkodással, de azért csak válaszolgattam - nem intim kérdések, semmi. Végül már a villamosnál voltam, ő meg (szerencsére) nem arra ment, így elváltak útjaink. Előtte még megkérdezte, hogy lenne-e kedvem beülni valahova beszélgetni (nem, sietek haza), vagy máskor találkozni. Na erre néztem rá úgy nagyon, megkérdeztem, hány éves, mert sejtettem, hogy nem az én kategóriám. 31. o.O Oké, mondtam neki, hogy én most leszek 20, szóval ez nem igazán jött össze. Próbálkozott még valamennyit, de... nem. És békén is hagyott, szóval no problem. Őszintén megmondom, nem vagyok az ilyen spanolgatások híve, de egyáltalán. Mindenesetre bunkó sem szeretek lenni.

Itthon a szép, kellemes kis lakás várt, majd pedig... Bongyorka és az anyukája! Egyszer hallottam a nevemet, mondom "Á, biztos képzelődöm!", de újra. o.O Nyitva volt az ablakom, odamegyek, hát Bongyorka és az anyukája álltak ott. :'D De nem engedhettem be őket, mert Kitty együtt akart belépni Bongyorkával, így őt is meg kellett várni. :) Családostul jött, de jó is volt a segítség, jó sok cuccuk volt! Ezt mondjuk nem bánom, mert baromira otthonos lett a hálószobánk, nagyon feldobja a sok csajos holmi, és hát teljesen kawaii, azt kell mondanom. ^.^ Tetszett nekik a lakás, úgy láttam, a rokonaik is meg voltak elégedve, úgyhogy teljesen megnyugodtam. :) Kitty unokahúga szépnek nevezett! *^* Annyira kis cukor volt. Odahajolt Kittyhez, suttogott valamit a fülébe, Kitty meg tolmácsolta, hogy szépnek tart. =^.^= Elméletileg már előtte kérdezte Kittyt, hogy szép vagyok-e, és miután Kitty azt mondta, hogy igen, ő is megerősítette, ahogy látott. (Az ilyenek piszok jól tudnak ám esni. :))

Kittyvel és Bongyorkával, miután kipakoltak és berendezkedtek, elmentünk sétálni és körülnézni. Voltunk a Petőfi-hídnál, a Corvin-negyednél, és úgy nagyjából magyaráztam, mi merre. Vettünk pár dolgot egy Lidl-ben, és a közeli boltban egy üveg pezsgőt, hogy megünnepeljük a beköltözést. :) Nagyon jól érzem magam velük, örülök, hogy nem vagyok egyedül, és remekül kijövünk. Remélem, ez így lesz ezután is. ^^

Most megyek, holnap Masikával bejárjuk Pestet, már nagyon várom~ *w*

Azért boldog vagyok, hogy ezeket leírhatom. :) Szeretnék emlékezni erre a sok izgalomra, örömre, nevetésre (beköltözéses videóóóó xDDDD) meg úgy minden szép pillanatra a mai napból!  たのしかった。^__^

Jó éjt, szép álmokat mindenkinek! (: