Üdv! (:

Nagyjából negyedórája végeztem az utolsónak meghagyott 13. tétellel (Groteszk látásmód Örkény István Tóték című drámájában). Most, hogy belegondolok, érdekes (és egyben ijesztő, rosszat sejtető) véletlen, hogy pont a 13. tétel maradt utoljára... És péntek van. (Kemény 4 percig még.)

Na mindegy.

Még hátravan a gyors újraolvasás (aláhúzigáltam a lényeget, ez nagyon megkönnyíti), valamint a kiegészítés, ugyanis néhány helyen csak odaírtam, hogy miket kéne megnézni, és hát leggyorsabb az interneten ugyebár. 

Nagyon-nagyon remélem, hogy valami jó tételt húzok. Ha nem, akkor sincs annyira végem, mert kiszámoltam, 2 pont kell, hogy meglegyen a 45%, amitől kezdve a plusz 50 pontot adják. És ha a többi szóbelimet nem rontom el, akkor egy 410-es pont összejön. Viszont ha sikerülne nagyon jól teljesítenem, amit mondjuk kétlek, de hátha, a határ a csillagos ég 450 pont körül van, ami nem lenne semmi, akárhonnan nézem. Na de az nem valószínű mondjuk, és kevesebbel is bőven megelégszem, ha azáltal felvesznek japánra... 

Utálom egyébként, hogy mindenki azt hiszi, jobban tudja nálam, hogy mi kell nekem. (Főképp a családom, holott ők már igazán tudhatnák...)
Nem szeretek a vizsga előtti napon pihenni és nem tanulni, számomra a végső hajrá a legfontosabb, ha kell, látjátok, még éjfélkor is felvagyok, nem érdekel. Nem fontos számomra az alvás sem, hogy kipihenjem magam, az adrenalin így is, úgy is el fog önteni, mert utálok felelni. Totál kialvatlan és fáradt voltam az angol nyelvvizsga szóbeli része előtt is, az írásbeli érettségik előtt is, de úgy érzem, meglettek az eredmények, amik kellettek. Szeretem, ha nyugodtan fekhetek le, és nem kell még reggel vacakolnom bármivel is. Pláne, mert reggelente szeretek ejtőzni az ágyban - ha úgy alakul, akár fél órát is. Ráadásul szóbelik előtt olyan szinten idegbeteg tudok lenni az aggodalom miatt, hogy jobb is, ha csak kába vagyok és fáradt.

Ennyit akartam, legyetek jók, drukkoljatok holnap - 10-kor kezdek elméletileg. :)
Szép álmokat~

Üdv, Minna-san! (:

Itt is vagyok a beígért jelentkezéssel. Mivel ez a 400. bejegyzés, igyekeztem mégis valami rendhagyót csinálni. A 400-ból kiindulva kerestem mindenhol a négyest. :D Szóval szedjük először is négy részre a dolgokat! :)

#1 BLOG

1. Francia érettségi
   Május 21. Nem volt vészes. A magnóban voltak nehezebb részek, de ennyi. Plusz még a fogalmazásoknál csikorgattam a fogaimat, mert olyan kevés volt a megengedett szószám, és annyira írtam volna... (Mondjuk ez legyen a legnagyobb problémám, hogy többet akarok írni, mint lehet. ><) Az idegesített még az írása közben, hogy a benn felügyelő tanárok folyamatosan beszélgettek, ami sokszor zavaró volt. :S

2. Diáknap&Szolnok
   Május 23. 8-kor kezdett a diáknap, nagyon jó volt. :) Öröm volt újra látni az osztálytársakat, ráadásul kedvesek voltak, Csillámbarival és Mariskával hülyültem főként, de nagyon élveztem. ^^ Csak hamar leléptem (10 órakor), mert mentünk Anyával és Imoto-channal Szolnokra. Az is nagyon jó volt, velük mindig jó együtt lenni. :)

3. Tanulás
   Bizony, itt a kemény tanulás ideje. Nem merem, nem szabad félvállról venni a szóbeliket, pláne az olyanoknak, mint én, akik szóban sokkal bénábbak, mint írásban. Mindig is a szóbeliket gyűlöltem jobban. Írásban van az embernek ideje gondolkodni, átjavítani a rossz (és jó xD) megoldásokat, szóban nem, ott gyorsan kell reagáni. Az általános véleményem: "Inkább ezer írásbeli, mint egy szóbeli." Szóval drukkoljatok nagyon!! ><

4. 4 random infó rólam
   × Hosszúhaj-fétisem van. Vagy valami hasonló. Utálom, ha valaki levágatja a hosszú haját, pláne, ha az gyönyörű. Pár éve én is levágattam rövidre, de azóta újra megnövesztettem, és semmi pénzért nem válnék meg a hosszú hajtól a rengeteg hátránya ellenére sem.
   × A hajszárító hangjától folyamatosan borsózik a hátam. Nem zavaróan, épp ellenkezőleg, de emiatt hajszárításkor mindig jól bebugyolálózom.
   × Porszívózás közben mindig zenét hallgatok (MP3-on bömböltetve), és hangosan énekelek mellé. Egyetlen szerencsém, hogy eddig porszívózás közben sosem jött vendég. Az azért egynek ciki lenne. x'D
   × Valamiért imádom az animék lánykarakatereinél a rózsaszín hajat. Fogalmam sincs, miért, a valóságban sosem festetném rózsaszínre, de... ott valahogy tetszik.

#2 MANGÁK

Majin Devil 4. fejezet!

Letöltés  ||  Online

Igazából már régebb óta készen van, csak éppen ebbe a bejegyzésbe szántam. :) Jó szórakozást hozzá! ^^

A másik pedig... Hanjuku Joshi!

A PressOneGogo-nál ennek a mangának a tisztítása (is) az enyém, és pontosan 4 fejezet készült el azóta belőle - fordítással, szerkesztéssel, mindennel. Kár, hogy nem az elejétől, de ez van. x) Jó olvasást, yuri-fanok! :)

6. fejezet - letöltés ||  online
7. fejezet - letöltés ||  online
8. fejezet - letöltés ||  online
9. fejezet - letöltés ||  online
 

#3 KRITIKÁK

Két kritikát hoztam, az egyiket még december környékén írtam, csak valamiért sosem raktam fel... Ne kérdezzétek, miért, szimplán talán nem volt kedvem hozzá, nem tudom. Ez a kritika egy könyvről szól, címe: Dublin Street. Íme!

Véleményeim >> Samantha Young: Dublin Street

A másik pedig a Judóval nemrég befejezett Iljimae c. doramáról egy vélemény. :) 

Véleményeim >> Iljimae

#4 A VÁRVA VÁRT EREDMÉNYEK

Mondanám, hogy nagyon elégedett vagyok, de majd akkor leszek, ha ezeket sikerül is megtartanom! :)

Belevetem magam a tanulásba, egy jó ideig így is lesz mit olvasnotok. :')
Sok sikert mindenkinek az évvégéhez, kitartás~!!

Ne haragudjatok, tudom, régóta nem írtam. Nem véletlenül. Június 7-én lesz az emelt magyar szóbelim, és nagyon-nagyon el vagyok maradva a tételekkel. Nemrég volt némi összetűzésem is egy ismeretlennel, ami elvette minden kedvemet még attól is, hogy egyáltalán feljöjjek, emellett ott van az is, hogy ha felnézek, akaratlanul is meglátom a 399. bejegyzést, ami eszembe juttatja... Még mindig nagyon elszomorító. 

Mindenesetre ez egy tájékoztató jellegű kis írás lenne, tehát itt a hír: június 3-a után jövök. Akkor tudom meg az írásbelik eredményét, azokat majd megírom, plusz egy-két dolgot a mindennapokról, de ne várjatok extrát a 400. bejegyzéshez, mert azzal sajnos nem tudok szolgálni így előreláthatólag. :(

Addig is jók legyetek, vigyázzatok magatokra~

V. egy régi osztálytársam volt, 8 évig koptattuk együtt két iskola falait, majd ő a párhuzamos osztályba ment, és egy évvel hamarabb végzett nálam. A Debreceni Egyetem műszaki karára járt, nagyon okos srác volt. Állandóan "bazdmeg"-olt, de vicces volt és rendes, nem az a nagyzoló fajta.

Ültünk Fruzsiéknál, és beszélgettünk. Nagyokat nevettünk, te jó ég, remekül éreztük magunkat! Egyszer láttunk egy helikoptert elmenni, még vicceltünk is vele, bár láttuk, hogy sárga, azaz mentőhelikopter, és elég alacsonyan szállt, amit furcsálltam. De nem foglalkoztunk vele sokáig, hanem dumálgattunk tovább és nevettünk. Aztán Flórának írt az egyik haverjuk: "Történt valami." Rákontráz a húguk: "Igen, én is hallottam valamit, meghalt valaki." Pislogunk egyet-kettőt: "Ó, tényleg? Mi történhetett?" De nem különösebben érdekel minket, csak egy szaftos sztoriról van szó, meg némi sajnálatról persze. Aztán jön a vérfagyasztó rész, Flóra kapja az újabb infót: "Meghalt V." Fruzsival egymásra nézünk: "Ne hülyéskedj már! Dehogyis! Lehetetlen, ugyan!", de ettől függetlenül rögtön ruhanunk Flórához. "Jól látod. Karambolozott és meghalt." Felmennek a lányok Facebookra, és fogadnak a borzalmasabbnál borzalmasabb kiírások: "Nyugodj békében, V.!", "Miért mindig azok halnak meg, akiknek nem kéne?" És csak döbbenten állunk, ereinkben megfagyott a vér. V. Fruzsi és Flóra osztálytársa is volt 4 évig, velük ballagott el, míg velem elsőtől nyolcadikig volt egy osztályban.

Jóval a megengedett sebesség fölött motorozott egy egyenes úton, egy autó viszont be akart kanyarodni. A vezető figyelmetlen volt, ütköztek, de "csak" annyira, hogy V. lerepüljön a motorról az út menti árokba, annak is a betonozott részére. Jött a mentőhelikopter, és egy órán keresztül próbálták újraéleszteni. Egyszer sikerült, de aztán újra elvesztették, és nem is ébred fel már soha többé. Az egyik lába majdnem teljesen leszakadt, csak egy pici bőrdarab tartotta. Hallottam olyat, hogy a vérveszteségbe halt bele, de olyat is, hogy a feje teljesen összezúzódott. Nem tudom, melyik az igaz. Mindez ma 5 óra körül történt. 

Este kimentünk egy gyertyát gyújtani a helyszínre. Ott voltak a barátai. Mennyi "ha" van az ilyen történetekben... "Ha később megy arra...", "Ha nincs ott a betonfal...", "Ha a vezető jobban odafigyel..." Sok a "ha", de hiába vannak a "ha"-mondatok, V.-t már nem hozzák vissza. 

Az alsós tanító nénim az anyukája. Nem szeretném tudni, mit él most át.

Tegnap még kiírta V. a Facebookra, hogy hármast kapott az egyetemen az egyik vizsgán, és mindenki vele örült. Soha nem fogja befejezni azt a nagyon nehéz, sokszor kínaiul hangzó előadású egyetemet, amiről még a szalagavató utáni bulin mesélt, amikor utoljára találkoztunk.

Délután elkezdtem nézni a Fairy Tail új részét, de hiába is próbálom befejezni, valami megváltozott. Undorító dolog, hogy ennyi az élet. 

Nem szeretnék erre semmiféle reakciót. Senkitől. Köszönöm.

Üdv, Minna-san! (:

Egyre jobban közelítünk a bűvös 400. bejegyzéshez. :D (Ötletem sincs, mi legyen akkor, szóval ne várjatok semmi világmegváltót. >< Gomenne~ ··)

Most istenigazából egy komoly bejegyzést akartam írni, melynek témája a már éppen lecsengő nagy-nagy-nagy hír: Ausztria (azon belül is egy szakállas nő vagy férfi vagy nem tudom) nyerte a 2014-es dalfesztivált. Elég megosztottá tette ez a hír az embereket, van, aki szerint borzalom, hogy idáig süllyedt ez a világ, van, aki lelkesen fogadta Conchita Wurst győzelmét, és van, akit nem érdekel.

Nálam úgy kezdődött az egész Eurovízió, hogy nem érdekelt. Kállay-Saunders Bandit küldtük, így már itt bukta nálam az egész. Nem szeretem a csávót, ő lett volna az utolsó (na jó, utolsó előtti, az utolsó helyet örökre Király Viktor és kiccsaládja bérli), akit elküldtem volna oda. Nem (csak) azért, mert egyáltalán nem rokonszenves, hanem mert nem tartom magyarnak. (Ugyanezt gondolom Királyékról is.) A legkevésbé sem szimpatikus, hogy Amerikában nem tudott karriert csinálni, ezért "hoppá, valamennyire magyar vagyok, próbálkozzunk ott" elven idejön alig némi magyartudással. Ez kicsit nekem haszonleső hozzáállás, amit hacsak tehetek, messzire kerülök. De jól van, Kállayt már kielemeztem, következzék ténylegesen az Eurovízió. Nem néztem. Apum szólt ki egyszer a nappaliból, hogy menjek be gyorsan. Na mondom, mi történhetett, odamegyek, nézem a tévét, és egy szakállas nő énekel a képembe. És akkor éreztem újra az egyre erősödő érzést: "I don't want to live in this planet anymore." 

NEM azzal van a bajom, hogy valaki meleg. Még azzal sincs, hogy átoperáltatja magát. Természetes számomra, hogy ha úgy érzi, úgy lenne boldog a bőrében, akkor legyen úgy! Hiszek a melegek egyenlőségben. De ez a nő/férfi (döntsük el végre, legyen akkor nő, mert elvileg annak érzi magát) még csak nem is próbálkozott azzal, hogy egyenlően kezeljék! Megjelent teljesen nőként öltözve, kinézve - szakállal! Már rögtön felhívta magára a figyelmet, és ez az, ami zavar, ami mellett nem tudok elmenni, mert őszintén kimondom, egy rohadt reklámfogásnak tartom. Lehet, hogy nem az ő hibája, elhiszem, ha minden nap így néz ki és salala, de akkor is csak egy reklámfogás arra, hogy a "jaj, egyenlőséget neki, én annyira toleráns vagyok, rászavazok" emberek is nyomjanak egy voksot rá. Ha azt akarta volna, hogy tényleg egyenlően kezeljék, akkor leborotválta volna a szakállát. Úgyis kiderült volna róla, hogy transzvesztita, csak úgy legalább nem csap arcon a "csupán reklámfogás miatt jött ő"-érzés. 

Persze nem értek egyet a "szélsőséges" gondolkodókkal, akik "kiirtanák az ilyeneket", mert ő attól ugyanolyan ember, mint a többiek, csak szerintem nem volt tisztességes így kiállni. Mondjuk tisztességtelenségről még lehet beszélni, ott volt a lengyel produkció is, azt hittem, elhányom magam. Lengyel lányok vajat köpülnek és ruhát mosnak. Csak éppen alig felöltözve, (bőséges) melleket alig takarva. Hát elmehetnek a... Hozzánk egy ilyen beállítana, a seggébe állítanám a vajköpülő rudat. (Lány vagyok, és nem szeretem, ha ennyire ribancnak mutatják be a nőtársaimat. Pláne, ha ezek a nőtársak önként ilyenek. Undorító.) Maga a szám pedig ritka gagyi, hozzátenném. Nem csoda, hogy csak 14. lett...

Visszatérve Conchitára. Meghallgattam a számát, és jópár másikat is, hogy ne lehessen azt mondani, hogy a külseje miatt pattogok. Szerintem a dala nem egy nagy szám. Sokkal jobban tetszett a 2. helyezett Hollandiáé, a 3. Svédországé, a 4. Örményországé, de még a 16. Fehéroroszországé és a 20. Görögországé is. Természetesen van, akinek az osztrák dal tetszett a legjobban, azt is elfogadom, ízlések és pofonok. Mondom, egyedül az nem tetszett, ahogy mindez tálalva volt. Előhozta az emberekből az áltoleranciát, és megkezdődött az "Azért ítéled el, mert meleggyűlölő vagy!"-fajta mutogatás. És felmerült bennem a kérdés, hogy jövőre talán egy látássérült, tolószékes kisfiút kellene-e kiküldenünk, hogy megnyerjük a versenyt...

Hát ennyit akartam mondani. 
Jók legyetek~