Fény! Szárnyára vesz majd a hírnév, szólít egy hang, te is szállj!
Szállj! Átölelnék minden embert, hisz általuk lettem a sztár!
Fény! Érzem, hogy éget, hogy átjár, így lesz ez már örökké!
Szállj! Láthatod majd, csak rám nézz, emlékezz rám, amíg élsz!
 

Imouto-chan szülinapjára azt kapta tőlem ajándékba, hogy az egész családnak vettem jegyet az Operettszínházba a Fame - A hírnév ára c. darabra. Nagyon örült neki, és nagyon izgatott volt - velem egyetemben - az elmúlt napokban. Vártuk. :)

És jó is volt! Egyrészt az, hogy végre láttam őket - két hét igen hosszú idő, ha a családról van szó. ·· Másrészt aranyosak voltak, hoztak egy csomó kaját, gyümölcsöt, minden jót. Megkaptam előre a szülinapi ajándékomat is: Naomi Campbell parfüm (a kedvencem) és pénztárca, amire már régóta ácsingóztam. ^^

Harmadrészt maga az előadás is. Hozta az Operettszínház színvonalát, nagyon jó volt! Bár sokszor elég... nyomasztónak is tartottam, meg maga a történet is elég kiszámítható szerintem. Ami leginkább megviselt, az *spoiler!* az volt, amikor Carmen végül meghalt. Minden, amitől nagyon rosszul tudok lenni, benne volt. Megerőszakolták (csak utaltak rá, de elég is volt), túladagolásban halt meg, és a tűt a vénájába szúrta (ettől rettegek). Akkor és ott azt hittem, rosszul leszek. *spoiler vége*

Mindenesetre szerintem a végét nagyon jól megoldották, a színészek abszolút a topon voltak, szóval panaszra nincs okom. :)

Ráadásul Apa milyen édes volt~ A két felvonás közti szünetben eltűnt, és hol találtuk meg? A büféből épp hozott nekünk (Anyának és nekem) egy-egy csésze kávét. Hát milyen aranyos már! ♥ Mi Imouto-channal teljesen el voltunk ájulva tőle. Anya szerint olyanok voltunk, mint két elolvadt kiscica. :D

Jaj, még a színház előtt fagyit is vett nekem az Oktogonnál - nem tudom, ismeritek-e, de van ott egy óriás csavartfagyis. Tényleg hatalmas adagot ad, nem is tudtam megenni még a kicsit se, a felét ki kellett dobni (fáj érte a szívem). És ami hihetetlen, kivel találkoztam össze csak úgy random ott a fagyizónál, na kivel? Annie-vel~ :D Meglepődtem ám. :) De aranyos volt, siettünk mindketten, szóval csak pár szót váltottunk. (És Te is naaaagyon csini voltál, Annie, ráadásul felismertél cicafülek és szőke paresz nélkül, hálás vagyok. :D)

No, hát akkor mára ennyit. Összeírtam a holnapi tanulandókat, és hát... nem lehetne inkább, hogy átalszom ezt a maradék két évet, és a diplomám csókjától kelek fel?