Halihó, Minna-san! (:

Vége van a tábornak! Pontosabban már tegnap 2-3 órakor vége volt, de csak most jutott rá időm, hogy írjak. (Miután végre alhattam reggel! *-*)

Összességében nagyon jó volt. :D Oké, elismerem, rengeteg idegesítő dolog volt, de így utólag visszagondolva nem (csak) az jut eszembe, hogy milyen kis buta volt egynehány gyerek, hanem hogy milyen jót szórakoztunk együtt. :)

A tegnapi nap során még azért gyorsan összedobtam két listát: "Ami nagyon jó volt", illetve "Amin még csiszolni kell". Ez a második lényegében a negatív lista, de ezt sem mondhatjuk teljesen negatívnak, mert azért voltak jó pillanatai. Ezen listák alapján fogom elmesélni az egész táboros élményt - amit a Bővebbenre kattintva találtok :D -, egyedül a programokat írom még ide. :)

Aug. 3. (vasárnap): 
-érkezés
-hellyel való ismerkedés
-vacsora
-bemutatkozás

Aug. 9. (péntek):
-egyéni verseny
-bemutató és csillagászat (a Nap megfigyelése :D)
-ebéd
-eredményhirdetés
-viszlát

A többi napnak pedig (hétfőtől csütörtökig) megvolt a szokásos struktúrája.

Délelőtt: ébresztő (fél nyolckor .___.), reggeli, naposok kinevezése, kb. délig matekos foglalkozások (órák), utána ebéd

Délután változó programok: 
-hétfő: ismerkedés a városunkkal - fagyizás templomlátogatás, toronymászás (*-*)
-kedd: helyi strandon fürdés
-szerda: közeli falura kerékpártúra, ottani háztáji állatkert és tájház megtekintése, játszóterezés (^^)
-csütörtök: szomszéd városi standon fürdés
Ezek után pedig vacsora, játékok, kísérletek, logikai játékok, mindenféle. :D

Kedden egyedül délelőtt voltam, a többi nap viszont végig. :) 

Részletek a Bővebben után. ^^

(Teljes verzió készen.)

Lássuk is a listákat! Kezdjük akkor a negatívval, mert az a rövidebb.

Amin még csiszolni kell:

• hisztis kislányok és kisfiúk!
• biciklizés
• számháborúk
• koránkelés .___.

Nos, akkor haladjunk sorban. Borzalmas, micsoda hisztik voltak! 5.-6.-7.-es kislányok és kisfiúk voltak a táborban, és rennnngeteget kiabáltak, durcáztak, sírtak (!) és nyafogtak. A kisfiúk voltak a legbömbölősebbek. o.O Tudniillik, hogy a tábor a lakhelyüktől olyan 10-15 km-re volt - konkrétan a szomszédos és majdnem szomszédos településekről jöttek -, de ezek már az első nap sírtak az anyukájuknak, hogy haza akarnak menni. Ilyet még elsősöknél sem tapasztaltam, na mindegy. Azért nagyon nem panaszkodom, mert lehetett bánni velük, bármennyire is kivágtam volna őket az ablakon, azért nem voltam nagyon rosszak, csak olyan átlagosan. Ellenben buták voltak. Nagyon. Pontosabban semmi életrevalóság nem szorult beléjük, ami részben tekinthető annak, hogy fiatalok ugyebár, de részben olyan "Mire nevelte ezeket az anyjuk?!"- érzést keltett bennem. Reggelit, tízórait, ebédet, uzsonnát és vacsorát kaptak, ennek ellenére minden áldott nap átjárkáltak a közeli boltba csipszet, üdítőket és energiaitalt venni. (Ez egy olyan dolog, amit ha én rendeztem volna a tábort, tuti nem engedtem volna meg. És az eladók is, basszus, nem az van, hogy 16 éves korig nem is adhatnának ki nekik energiaitalt?!) Mindegy, még ez volt a legkevesebb gond. 

A biciklizés nem ment nekik. Nem, nem arról van szó, tudtak biciklizni, csak éppen nem szép libasorban egymás után, 1-2 méteres követési távolsággal, hanem egymás mellett, szlalomozva, ökörködve, hülyéskedve, mindenféle veszélyes módon. És igen, meg is lett az eredménye. Két kislány azzal játszott, hogy megfogták egymás kormányát, és húzták a másikat. A közeli faluról való visszaúton szépen egymásnak is borultak, estek egyet, és a kisebbik leányzó (Lili) szerzett pár horzsolást. Nem lett semmi életveszélyes, még csak nagyon fájdalmasnak sem mondanám, de piszok rossz érzés, hogy neked kell vigyáznod rájuk, és sikeresen összeütköznek. Három ragtapasszal és sok "Jól van, nincs semmi baj. Semmi baj."-jal meg lehetett oldani, de hogy még utána sem jött meg az eszük a törpéknek, ez nagyon felbosszantott. Kanyarban kacskaringóznak az út közepén, és hiába mondja nekik az ember, hogy ne csinálják, mert jön egy autó, a kanyarban észre sem veszi és elüti őket, ezek rád se bagóznak. 

A számháborúban pedig egyenesen lúzerek voltak. Aláírom, még nem sokan játszottak olyat, ezért új volt nekik, de akkor is. Csapatokban menekültek folyamatosan, és jöttek rinyálni, hogy ez meg az ilyet meg olyat csinált. .___. A második játékra azért már egészen belejöttek, bár akkor is volt nagy ordítozás ("Hiába mondtam, hogy 1, 2, 3, nem mentek el, csak két méterre!" Ohhe.), de már lényegesen jobb volt. Főleg, mert vízibombák is voltak hozzá. :3 Szegény Bea, a szervezők fiának a barátnője, a segítőtársam (:D) teljesen saras lett, ahogy a földön fekve megdobálták. A ruhája, a haja... Nem irigyeltem. ><

Na, és az utolsó nagy negatívum, amiről viszont nem tehetnek: a koránkelés. Uuuuutálok korán kelni. És mégis, úgy nézett ki a hetem hétfőtől péntekig, hogy kelés 6 órakor, 7-re benn a táborban kenyeret kenni, gyerekeket kelteni, ilyesmi, 9-től 11-ig, fél 12-ig hazajövetel, pihizés itthon, utána pedig nonstop fél 11, fél 12-ig táboroztatás. Tudom, még így is alhattam 6 órát általában, de aki valamennyire is ismer, az tudja, hogy nekem az semmire sem elég. ><

Na, de ennyit a rosszról, nézzük a pozitív oldalt!

Jók voltak:

• Bea
• kaják
• falu
• strand ^^
• Frozen
• Lili
• szülinap
• Facebook
• Minden szupi-szupeeeer~~~

Beával az egész tábor folyamán nagyon jól kijöttem. Kedves, aranyos lány, aki jövőre érettségizik, és pont ugyanannyira szereti a gyerekeket, mint én - vagyis együtt forgattuk a szemünket, amikor már nagyon hülyék voltak. xD Ezen kívül nagyon jókat eldumálgattunk, és játszottunk a gyerekekkel vagy épp ellenük. :D Métáztunk a lányok csapatában - a méta olyasmi, mint a baseball, csak kicsit másabb -, és büszkén kijelenthetem, hogy mi ketten voltunk a sztárjátékosok. xD Rendesen megszorongattuk őket, és nyertünk is. Menő csapatot alkottunk Beával a csocsóban is, jóformán verhetetlenek voltunk. :3 Utolsó nap már nagyon ki voltunk dögölve, ezért elhatároztuk, hogy veszünk mi is energiaitalt, hátha felébredünk - mert már szó szerint majdnem elaludtunk a kicsik matekos foglalkozása alatt a kinti fotelokban. Vettük mellé perecet és gumicukrot, szerencsére fel is ébredtünk úgy, ahogy. :D

A kaják végig nagyon finomak voltak, és a szervezők (Ofi és a neje :3) voltak olyan aranyosak, hogy mint segítő, egész héten kaptam minden kaját. Kedden nem akartam bemenni ebédelni, mondván, hogy délután ugye nem vagyok, de nagyon aranyosak voltak, teljes erővel hívtak és végül rábeszéltek. Jó volt hallani, hogy igenis menjek, mert jár nekem. :) Utolsó nap reggelire vajas kalács volt, amit megtoldottam házi szilvalekvárral, oh nyammi, plusz végig lehetett májkrémes szendvicset is enni, szóval ez maga volt a paradicsom számomra, hogy a dinnyéről már ne is beszéljek. :D

A falu a biciklitúrás-tájházas-állatkertes programot takarja. A kerékpározós része nyilván nem a best, de a többi tetszett, főleg a játszótér. ^^ Métáztunk, beszélgettünk, szórakoztunk, dinnyét ettünk. :D Még üvegeztünk is, bár elég gyerekes kérdésekkel, pl. az egyik feladatom az volt, mikor mertem, hogy mondjam azt, hogy buta vagyok. :) Megtoldottam annyival, hogy legalább japánul mondhassam, de értitek. xD Meg olyan kérdések voltak, hogy "Ki a szerelmed?", szóval adta egynek. :'D A legperverzebb kérdés a szervezők egy idősebb (16-17 éves) fiától jött, de ő is csak súgni merte, hogy ne hallják a kicsik: "Volt-e már leszbikus gondolatod?" xD (Nem volt. :D Még egy yuri fansub team tagjaként sem.)

A következő nagy élmény a szomszéd városi strand volt. Voltam már ott - Judóval, Csillámbarival és Aleksszal (409. bejegyzés) -, plusz régebben alapból is, de most egy csapat gyerekkel teljesen más volt. :D Először is: többet voltam víz alatt, mint fölött. >< Feladatuknak tekintették, hogy vízbefojtsák az embert. :'D De jól van, annyira azért nem volt vészes, csak a fülem dugult be utána kicsit. (De az napokig.) Beával jártuk a medencéket, ugráltunk a gyerekekkel, víz alá nyomtuk őket (persze csak óvatosan), úszikáltunk, fagyiztunk - Pisti, a szervezők fia meghívott minket, ezúton is köszi még egyszer. :D Utána Mojitót ittunk - Redet, Bea meg Violát. *.* Myra is jött, vele dumálgattam, ami nagyon jó volt már. :) Furán alakultak köztünk a dolgok, mondhatni egy jó hosszas mosolyszünet volt köztünk, a suli vége óta még csak nem is nagyon beszéltünk... És hát tényleg nagyon fura volt. 
Visszatérve a strandolásra, még Ofi is bejött a vízbe, szegényt azonnal letámadta az összes gyerek, hogy víz alá nyomja... De Ofi nem hagyta ám! :D Annyi idős lehet, mint apum, de fú, úgy lökdöste le magáról a gyerekeket, hogy csak néztem. :'D Nem is tudom, hogy végül sikerült-e bedönteni a vízbe...

Este pedig mesét néztek: a Frozent. ^^ Hát képzelhetitek, fene se akart maradni fél 10-kor, de amint meghallottam, hogy a Jégvarázs lesz a mese, amit néznek, rögtön beültem. xD Az a mese annnnnnyira aranyos~ Főleg Olaf.  Bár Lili végigkommentálta, persze üvöltve, na nem baj. xD Vele azóta is Olafon viccelődünk~
("Sziasztok! Olaf vagyok, és szeretem, ha megölelnek!" Ajjjj~~ )

És ha már Liliről esett szó. Ő volt az, aki összeborult biciklivel egy másik lánnyal. És hatalmas szája volt, rennnngeteget beszélt, mindig boltba járt, és voltak más érdekes pillanatai, de aranyos volt. (Bár az apukájának egy csomag Pombär csipszet vett ajándékba, az anyukájának egy temetőbe való mécsest, az öccsének meg egy csomag gyufát... Azért ez durva volt. És nem, nem halott az anyukája.)
Ami viszont leginkább megmaradt bennem, az a bocsánatkérése. Számháborúztunk, és random beugrottam. Kapásból kiejtettem Lilit, mire ő földre feküdt, majd ment, hogy elszakadt a száma. És hiába ejtettem ki, új számmal lazán folytatta a játékot - és kiejtett. >< Mondtam neki, hogy csalt, és nagyot csalódtam benne, ezentúl csalónak fogom hívni a tábor hátralevő részében. (Ami amúgy egy fél napot jelentett, de mindegy. xD) És mikor a második menetet kezdtük volna a számháborúban, odaállt elém, tündéri bociszemekkel rám nézett, és "Ne haragudj, Rose!". (A Rose eredetéről lentebb olvashattok!) Én meg: "Jaaaaaaj már~ " Nem tudtam neki ellenállni. Megölelgettem, hogy semmi baj, és kis falatka hangon közölte, hogy szeret, és adott egy puszit.  Az ilyen kislányok édesek. (És nem volt ijesztő, ahogy ezt mondta, mint a másik tábori kislány esetében.)

Csütörtökön volt egyébként az egyik lány, Noémi szülinapja, amit meg is ünnepeltünk. Kapott három csokitortát... xD (Kettőt a szüleitől, egyet a tábortól.) Énekeltünk neki, plusz utána táncoltunk a folyosón. xD Vicces volt, mert ír kocsmazene ment (Myra telefonjáról :D), arra hülyéskedtünk. xD

A tábor után meglepve tapasztaltam, hogy Facebookon kiírták az élményeiket, plusz írtak privát üzenetet is. Feltették a kedvenc tábori dalt: a "Legokaland" meséből a Minden szupi-szuper c. számot. (Ez volt az ébresztő és a tábori gyülekezőre hívó zene. xD) Az a dal... kész vagyok tőle, még most is azt énekelgetem. :D Az utolsó napokban végig ezzel dobálóztunk, minden szupi-szuper volt... >< 

Hát ennyi lenne. Tényleg remek volt, ha jövőre lesz, örömmel fogok újra menni. :)

Még egy érdekesség ide a végére: a nem annyira használt keresztnevemen hívtak mindannyian a táborban. :'D Eleinte alig hallgattam rá, vicces volt. :D Képzeljétek csak el, vegyük úgy, hogy Nina Rose Montaise a nevem, és baromira megszoktam a Ninát, a szervezőpároson kívül mindenki úgy hívott. Most meg... "Rose, Rose!" - (Ki az a Rose? Ja, hogy én vagyok itt az egyetlen Rose!) "Igen?" xD Még mindig fura picit, hogy Facebookon is úgy hívnak, de jóval megszokottabb. :D A tábor legvégén volt még érdekes, mert valamelyik gyerek megsejtette, hogy Nina a másik nevem, és Nina-Rose-ozni kezdett. >< (Csak persze még inkább lebecézgetve.)

Most már tényleg ennyi. :D Úgy érzem, a nagyját kiírtam magamból, ha nem is mindent. :)