Sziasztok!

Először is, nagyon szépen köszönöm a chates üzeneteket! Válaszoltam volna előbb is, de eskü, hogy valamiért nem jelenítette meg egyiket sem, csak miután bejelentkeztem. o.O Vagy én vagyok már nagyon vak, de kétlem.

Fáradt, na az vagyok. Itt aludt Kelly, plusz húgom egyik kolis szobatársa (de ő ugye Imoto-channal volt, szóval mindegy.) Nagyon jól éreztem magam Kellyvel: belekezdtünk a K-ba (ő először, én harmadjára xD), vicces videókat néztünk, a közös mostani kedvencünkről, a VIXX nevű együttesről keresgéltünk képeket és videókat (még nem ismerjük fel az összes tagot, de gyúrunk rá! N, Ken és Ravi már tuti, Leo néha, egyedül Hyuk és Hongbin az abszolút kérdéses ><), szerepjátékoztunk és főzőcskéztünk! Bizony! Brassót csináltunk húgoméknak, magunknak pedig egy kínai kajás recepttel próbálkoztunk, szerintem nem lett rossz. :) Ellenben piszkosul elfáradtam. ><

A következő napokban sem fogok unatkozni, az alapvető mangaszerkesztések és itthoni tevékenységek mellett (ami a ház teljes rendbentartását jelenti) ott van még egy 20 oldalas fordítás, amit már vagy egy hónapja meg kellene csinálnom, plusz szórólapkészítés, amit ma kéne e-mailben elküldenem. Mindezek mellett további programok:

Aug. 1. (péntek): Judónál alszom.
Aug. 2. (szombat) 16 óra: Tanár Úréknál megbeszélés a matekos táborról.
Aug. 3.: ebéd Mamánál. (Igen, ezt ilyen hivatalosan kell kezelni.)
Aug. 3. délutánjától aug. 8. délelőttjéig: matekos tábor.

Az osztályfőnökünk (pardon, volt osztályfőnökünk) szervezi a tábort 5.-7.-es tanulóknak, és megígértem, hogy segítek benne. Szombaton megyek ugye megbeszélni, hogy mi hogyan legyen, vasárnaptól meg indul a dolog.

Oh, és ezek mellett intézhetem a tündérfalat hivatalos ügyeket is, de most már úgy vagyok vele, leszarom. Lesz, ami lesz, nem rinyálok vacak papírok miatt.

Hullának érzem magam, dacára annak a hét és fél órának, amennyit aludtunk, de az előttem álló sok mindenhez egy osztálytársam is erőt ad, akivel ma találkoztam. Nem beszéltem még róla, igazából nem voltunk barátnők, de nem is utáltuk egymást, csak úgy megvoltunk. Olyan lánynak ismertem, aki nem szeret tanulni - épphogy átbukdácsolt sokszor -, nem tűnt túl dolgosnak sem, és épp ezek miatt olyan meglepetést okozott, hogy hűha. Kérdeztem, mi újság vele. (Gondoltam magamban: bulizik, esetleg dolgozik valahol. Aha.) Az érettségi után egy hétig Ausztriában volt, azután egy hetet dolgozott. Egy hónapja egy tanfolyamra jár, aminek februárban lesz vége, és egyfajta mezőgazdasági oklevelet vagy mit ad, plusz ingyen jogsit. Utána gondolkodik egy háromhónapos masszőrképzésen (OKJ-s), szeptembertől meg talán megy Egerbe csecsemőgondozásra, ahová idén felvették. Célja egyébként külföldre menni, a párja is ott van, hogy pénzt keressenek, amiből majd normálisan össze tudnak költözni. És mikor ezek után visszakérdez, hogy én mi jót csinálok a nyáron: ehehehe... hát, itthon vagyok... (Semmit.)

Hihetetlen meglepetés volt, de nagyon pozitívan csalódtam, komolyan, öröm volt vele beszélgetni. 

Úgyhogy most megyek is, nekiállok a szórólapoknak, utána eltakarítom a húgom után a rendetlenséget, majd pedig azért is nekiállok annak a rohadt fordításnak. (Még pénzt is kapnék érte, nem hagyhatom ki, még ha csakrákra ható színes-mágneses kezelésről szól, akkor sem.)

Jók legyetek, nagy tanácsom mára: haladjatok céltudatosan, elszántan, mindig csakis előre!

ui.: Should I go? Should I stay? Nobody knows... 
Akkor is megtanulom a szövegét és a koreográfiája egy részét. Grr. *elszánt*