Üdv emberek! (:

Hát ez is lement. Tegnap lezajlott a régóta várt nagybetűs szalagavató. :)
Őszintén bevallva, kicsit szomorú vagyok, mert kettőt pislantottam, és már vége is lett. De nagyon jó volt! ^^

Kezdjük az elejéről. (Hahahaaa, most egy ritka hosszú, ritka alapos bejegyzést fogtok kapni. :D Kevéssé olvasós szelleműeknek nem ajánlom. ^^" Pláne, mert lusta vagyok kiemelgetni, aláhúzigálni, stb. És azért sem vagyok hajlandó a Bővebben után tenni, kész. ><)
Már öt órára odarendeltek minket, bár a szalagavató csak hatkor kezdődött. Hogy mit csináltunk abban az egy órában? Nagyjából semmit. Olyan fölösleges volt ötre menni, hogy csak na. Ráadásul indulás előtt Húgom vette észre, hogy ki van szakadva a harisnyám... És a következőleg felvett is kiszakadt még otthon. Szóval neeeem, alig voltam parás. ^^"

Ezután beálltunk a tánchoz, de még menetelve. 
Ofi: "Lépés állj! Igazodj! Milyen igazodás ez, fiam? (xD) Kik vagytok Ti?"
Mi: "Tizenhárom á!!"
Ofi: "Mit akartok csinálni?" 
Mi: Bulizni, berúgni, aludni, olvasni, stb. - mindezt egyszerre. 
Ofi: "Nem jó, fiam, ülj le, egyes! Mit akartok csinálni?"
Mi: "TÁNCOLNI!"
Ofi: "Viiiigyázz! Tisztelegj!" 
És indult a zene. :D Jó, mi? :) És a tánc is tök jól ment, olyan vastapsot kaptunk, hogy wow. :D A legvégén pedig Ofi visszaállt elénk, és "Igazodj! Jobbra át! Lépés indul!", és így vonultunk le. :)

Kéretném mondjuk mindezt a királyságot nem lelopni a következőleg táncolóknak. :D Az elején való kurjongatás gondolatának kivételével minden saját (13.A-s) ötlet.

A másik osztály táncairól is mesélnék némit. Ők, mialatt mi öltöztünk a 2. táncra, a saját osztálytáncukat csinálták, hát, én ugye nem láttam, de azt mondják, nem volt valami jó. Másodjára láttam csak, akkor nagyon össze-vissza csinálták, és valóban, a mi vastapsunkkal ellentétben nekik alig volt valami. (Dancsy meg is jegyezte, az vicces volt, hogy nálunk a közönség kurjongatott és kiabált, pedig mi nem, ők meg hiába kurjongattak a tánc közben, a közönség meg se mukkant. ><) Aztán a katonás táncunk után volt zárásképp az ő bécsi keringőjük. Az is szép lett volna, mert a koreográfiájuk csúcs volt, csak épp egyáltalán nem ment egyszerre. Pedig ha ment volna, egyértelműen verte volna a mi táncunkat, bármennyire is szépen csináltuk volna. Hiába, a bécsi keringőben valahogy szebb elemek vannak.

A táncok után gyorsan ismét keringős ruhába bújtunk, és jött az est legmeghatóbb momentuma: a (tánctanároknak való köszönet után a) szülőknek és nagyszülőknek való köszönetnyilvánítás. Az a helyzet, hogy engem kértek fel erre a feladatra, de úgy gondoltam, hogy annyiféle család van, és mindenkinek más-más személy a fontosabb, ezért megkértem még Judót és Myrát, hogy mondjuk együtt, ilyen még úgysem volt. Judóval írtuk a szöveget, és szétosztottuk. Én mondtam a szülőknek való köszönetet, Judó a nagyszülőknek, Myra pedig rendhagyó módon Ofinak fejezte ki hálánkat. :) Szerintem szép és velős szöveg jött össze, nem volt több 2 percnél. A legjobb viszont az volt, hogy a szüleim erről nem tudtak. Anyának annyit mondtam, hogy lesz egy meglepim - hát, meg is lepődött. :D Ellenben ő nem egy sírós alkat, tartotta magát. Velem ellentétben. Ahogy kimondtam az első mondatot, már éreztem, hogy a sírás kerülget, de nagy levegőt vettem, és magamat összeszedve normálisan folytattam. Mikor lementünk a színpadról, megkaptuk a szülőknek járó rózsánkat. A lányoknak az apjukkal "illik" táncolni, így én is Apához mentem, de te jó ég, annyira... annyira jól összejött minden, olyan boldog voltam, és ahogy megláttam Apát mosolyogva felém jönni, könnyes szemmel odaadtam neki a rózsát, majd jóformán beleestem a karjaiba, és csak sírtam és sírtam a vállán. Ő meg csak gyengéden simogatta a hátam, és körbe-körbe táncolt velem. Heh, még most is bekönnyeztem, ahogy erre gondolok, pedig mostanában nem is vagyok olyan sírós fajta. Apa után Anyával táncoltam, azért nála is megejtettem egy-két könnycseppet, bár addigra jobban voltam. Aztán Húgom következett a táncsorrendben - olyan csinos volt a kis drágám, úgy imádom -, majd keresztapum, unokatestvérem, a mamák, és így tovább. Mivel a szülős tánc után van a "szünet", ami alatt mindenki táncol, nem úsztam meg, és szerintem annyit táncoltam, mint eddig életemben sem. Jóformán mindenkivel: Mariskával, Kellyvel, Csillámbarival, Finirael-kunnal, másik unokatesómmal, Bencével, Ofival, Fruzsival, a húgával, Mariska párjával (Íííígy van. xD), Judóval is talán, Anyával és Húgommal többször is. :D Mikor pedig már totál szomjasan és éhesen mentem volna vizet inni és valami kaját keresni, elkapott Aleksz is. >< Hehe, meg a volt fizikatanárnőm is integetett volna, hogy nagy körben táncoltak, és menjek én is, hát öööö... Bocsánat, nem érek rá. xD Szerencsére mindeközben sikerült innom és kaját is szereztem, úgyhogy valamennyire felfrissültem. :)

Tíz órakor megismételtük a táncokat azzal a különbséggel, hogy a két keringőt egymás után tették, így a végén a másik osztálytáncot láttuk. (Nem volt túl nagy élmény, bár annyira rossz se, de na, megvolt a feeling: nagy vagányan kiültünk Dancsyékkal katonás cuccban a színpad szélére, és onnan figyeltük. Ajj, de menőnek éreztem magam. xD)
A táncok után azonban mentünk haza. Tuuudom, tavaly még pont én voltam az, aki hőzöngött, hogy mi az, hogy rögtön elhúznak, miért nem maradnak ott, és buliznak, de most már teljesen megértem őket. Nagyon fáradt voltam, annyi vágyam volt össz-vissz, hogy otthon megehessem a gyrosomat. Ez teljesült is, utána pedig újra összejöttünk az osztállyal a város egyik szórakozóhelyén. ^^

Arról is mesélnék picit, ha nem bánjátok. :D (Ha bánjátok, ne olvassátok el, haha. xP)
Egy kétemeletes szórakozóhelyről van szó, aminek a felső emeletét le lehet foglalni. Az osztályunk le is foglalta, de a lefoglalás kb. annyiban nyilvánul meg, hogy kiírják, hogy "zártkörű rendezvény". Ettől függetlenül persze az megy oda, aki akar, szóval nem sok értelme van, csak azért mégis, formalitás. Mondjuk engem eszméletlen zavart, hogy olyan hajnal 2 körül már csupa olyan volt ott, akinek köze nincs az osztályunkhoz, de szerintem egyáltalán az iskolához - úgy lehet, még a városhoz - se. Mindenesetre páran kinn voltunk az erkélyrészen, és ott dumáltunk, az jó volt. :) Voltak érdekes pillanatok, konkrétan egy jó ideig egy srác szórakoztatott minket a részeg hülyeségeivel. xD Az iskolánkba járt anno, szóval ismertük, de annyira be volt rúgva, hogy fel se ismert minket, sőt, Judó kb. hússzor mutatkozott be, de még úgy sem jegyezte meg a srác. xD A hülyeségei közül a kedvencem ez volt: 
Srác: (Kellynek mondja) "Van a zsebedben rántott húsos szendvics?" 
Kelly: "Nincs." 
Srác: "Bizonyítsd be!"
Kelly: "Bizonyítja a ... *csúnya szó xD* "
Srác: "Ahá, szóval van a zsebedben rántott húsos szendvics! És mivel nem akarod bevallani, ezért minden bizonnyal finom az a rántott húsos szendvics! Hogyha nem akarod megosztani senkivel, akkor valószínűleg nagyon finom az a rántott húsos szendvics, ami a zsebedben van!" 
Hát fúúú, kész voltunk ezen az agymeneten. xD Mindenesetre utána kicsit túlzottan rászállt Judóra és Alekszre, na nem verekedősen vagy bármi, csak végig nekik nyomta a sódert, szegény Judó már kivolt tőle. ><

Ezen kívül nem nagyon volt más. Mariska kicsit túl jó hangulatban volt, de tök vicces és aranyos volt, szóval nem volt gáz. :D Érte fél 3-kor jött az apukája, utána Kelly telefonált Tikának, hogy menjen érte - ugyanis Tika fuvarozta haza Kellyt, csak ő már nagyon fáradt volt, és hamarabb lelépett. :) Az egyetlen necces dolog még az volt, hogy otthon legkésőbb 3-ra ígértem, hogy hazaérek, de arra nem gondoltam, hogy Tikára olyan sokat kell várni - mert természetesen ott vártuk Kellyvel -, ami nem volt gond, csak kiment a fejemből az idő. >< Judóval, Aleksszel, Csillámbarival és FInirael-kunnal jöttem haza, de Judó és Aleksz lecsatlakoztak egy helyen, így a két srác kísért végül haza. :) Ééés Finirael-kun az utcánkban mutatja a telefonját: 03:18. Ehh?! Kicsit meglepődtem. :'D De nem volt gond belőle, itthon már rég szunyáltak. ><

Hát, ennyi volt a naaaagy szalagavató története. :) Utálom a gondolatot, hogy vége van, azt meg még inkább, hogy hétfőtől már vérengzésre számíthatunk a kedves tanárainktól. ˇ-ˇ (Pedig végül kaját is kaptak, hmpf.) Na mindegy, majd lesz valahogy. Azt tudom, hogy a tegnapi nap egy örök élmény marad, mert még egy olyan tökéletes és fantasztikus nap nem hiszem, hogy lesz az életemben, akármennyire is rohanós volt, fárasztó és gyorsan elmúló. :)

Köszi, ha mindezt végigolvastátok, remélem, nem untátok halálra magatokat közben. ^^"
Kellemes hétvégét~ 


ui.: És megint a Ctrl+C, Ctrl+V mentett meg. Tiszta szívből ajánlom mindenkinek, hasznos találmány.