Üdv ismét! (:

Mint láthatjátok, az oldal új külsőt kapott. Tudom, nem olyan fú, de hú, de nagy valami... Ellenben a monitorom vacakol, és váltogatja a színeket. Most például kékes vagy nem tudom milyen színben látom az egész képernyőt - ez annyit tesz, hogy a zöld pl. sárga, a piros fekete, a rózsaszín valami kékes lila. Így pedig nem könnyű designt csinálni. Ellenben ma délután volt olyan kegyes a gép, és visszaváltott eredeti színre, ezért gyorsan igyekeztem összehozni valamit. 

Az új kinézet neve: Gajeel × Levy Love ^^

Hát, ennyi lenne. Jók legyetek, kellemes hétvégét~

Üdv emberek! (:

Hát ez is lement. Tegnap lezajlott a régóta várt nagybetűs szalagavató. :)
Őszintén bevallva, kicsit szomorú vagyok, mert kettőt pislantottam, és már vége is lett. De nagyon jó volt! ^^

Kezdjük az elejéről. (Hahahaaa, most egy ritka hosszú, ritka alapos bejegyzést fogtok kapni. :D Kevéssé olvasós szelleműeknek nem ajánlom. ^^" Pláne, mert lusta vagyok kiemelgetni, aláhúzigálni, stb. És azért sem vagyok hajlandó a Bővebben után tenni, kész. ><)
Már öt órára odarendeltek minket, bár a szalagavató csak hatkor kezdődött. Hogy mit csináltunk abban az egy órában? Nagyjából semmit. Olyan fölösleges volt ötre menni, hogy csak na. Ráadásul indulás előtt Húgom vette észre, hogy ki van szakadva a harisnyám... És a következőleg felvett is kiszakadt még otthon. Szóval neeeem, alig voltam parás. ^^"

Ezután beálltunk a tánchoz, de még menetelve. 
Ofi: "Lépés állj! Igazodj! Milyen igazodás ez, fiam? (xD) Kik vagytok Ti?"
Mi: "Tizenhárom á!!"
Ofi: "Mit akartok csinálni?" 
Mi: Bulizni, berúgni, aludni, olvasni, stb. - mindezt egyszerre. 
Ofi: "Nem jó, fiam, ülj le, egyes! Mit akartok csinálni?"
Mi: "TÁNCOLNI!"
Ofi: "Viiiigyázz! Tisztelegj!" 
És indult a zene. :D Jó, mi? :) És a tánc is tök jól ment, olyan vastapsot kaptunk, hogy wow. :D A legvégén pedig Ofi visszaállt elénk, és "Igazodj! Jobbra át! Lépés indul!", és így vonultunk le. :)

Kéretném mondjuk mindezt a királyságot nem lelopni a következőleg táncolóknak. :D Az elején való kurjongatás gondolatának kivételével minden saját (13.A-s) ötlet.

A másik osztály táncairól is mesélnék némit. Ők, mialatt mi öltöztünk a 2. táncra, a saját osztálytáncukat csinálták, hát, én ugye nem láttam, de azt mondják, nem volt valami jó. Másodjára láttam csak, akkor nagyon össze-vissza csinálták, és valóban, a mi vastapsunkkal ellentétben nekik alig volt valami. (Dancsy meg is jegyezte, az vicces volt, hogy nálunk a közönség kurjongatott és kiabált, pedig mi nem, ők meg hiába kurjongattak a tánc közben, a közönség meg se mukkant. ><) Aztán a katonás táncunk után volt zárásképp az ő bécsi keringőjük. Az is szép lett volna, mert a koreográfiájuk csúcs volt, csak épp egyáltalán nem ment egyszerre. Pedig ha ment volna, egyértelműen verte volna a mi táncunkat, bármennyire is szépen csináltuk volna. Hiába, a bécsi keringőben valahogy szebb elemek vannak.

A táncok után gyorsan ismét keringős ruhába bújtunk, és jött az est legmeghatóbb momentuma: a (tánctanároknak való köszönet után a) szülőknek és nagyszülőknek való köszönetnyilvánítás. Az a helyzet, hogy engem kértek fel erre a feladatra, de úgy gondoltam, hogy annyiféle család van, és mindenkinek más-más személy a fontosabb, ezért megkértem még Judót és Myrát, hogy mondjuk együtt, ilyen még úgysem volt. Judóval írtuk a szöveget, és szétosztottuk. Én mondtam a szülőknek való köszönetet, Judó a nagyszülőknek, Myra pedig rendhagyó módon Ofinak fejezte ki hálánkat. :) Szerintem szép és velős szöveg jött össze, nem volt több 2 percnél. A legjobb viszont az volt, hogy a szüleim erről nem tudtak. Anyának annyit mondtam, hogy lesz egy meglepim - hát, meg is lepődött. :D Ellenben ő nem egy sírós alkat, tartotta magát. Velem ellentétben. Ahogy kimondtam az első mondatot, már éreztem, hogy a sírás kerülget, de nagy levegőt vettem, és magamat összeszedve normálisan folytattam. Mikor lementünk a színpadról, megkaptuk a szülőknek járó rózsánkat. A lányoknak az apjukkal "illik" táncolni, így én is Apához mentem, de te jó ég, annyira... annyira jól összejött minden, olyan boldog voltam, és ahogy megláttam Apát mosolyogva felém jönni, könnyes szemmel odaadtam neki a rózsát, majd jóformán beleestem a karjaiba, és csak sírtam és sírtam a vállán. Ő meg csak gyengéden simogatta a hátam, és körbe-körbe táncolt velem. Heh, még most is bekönnyeztem, ahogy erre gondolok, pedig mostanában nem is vagyok olyan sírós fajta. Apa után Anyával táncoltam, azért nála is megejtettem egy-két könnycseppet, bár addigra jobban voltam. Aztán Húgom következett a táncsorrendben - olyan csinos volt a kis drágám, úgy imádom -, majd keresztapum, unokatestvérem, a mamák, és így tovább. Mivel a szülős tánc után van a "szünet", ami alatt mindenki táncol, nem úsztam meg, és szerintem annyit táncoltam, mint eddig életemben sem. Jóformán mindenkivel: Mariskával, Kellyvel, Csillámbarival, Finirael-kunnal, másik unokatesómmal, Bencével, Ofival, Fruzsival, a húgával, Mariska párjával (Íííígy van. xD), Judóval is talán, Anyával és Húgommal többször is. :D Mikor pedig már totál szomjasan és éhesen mentem volna vizet inni és valami kaját keresni, elkapott Aleksz is. >< Hehe, meg a volt fizikatanárnőm is integetett volna, hogy nagy körben táncoltak, és menjek én is, hát öööö... Bocsánat, nem érek rá. xD Szerencsére mindeközben sikerült innom és kaját is szereztem, úgyhogy valamennyire felfrissültem. :)

Tíz órakor megismételtük a táncokat azzal a különbséggel, hogy a két keringőt egymás után tették, így a végén a másik osztálytáncot láttuk. (Nem volt túl nagy élmény, bár annyira rossz se, de na, megvolt a feeling: nagy vagányan kiültünk Dancsyékkal katonás cuccban a színpad szélére, és onnan figyeltük. Ajj, de menőnek éreztem magam. xD)
A táncok után azonban mentünk haza. Tuuudom, tavaly még pont én voltam az, aki hőzöngött, hogy mi az, hogy rögtön elhúznak, miért nem maradnak ott, és buliznak, de most már teljesen megértem őket. Nagyon fáradt voltam, annyi vágyam volt össz-vissz, hogy otthon megehessem a gyrosomat. Ez teljesült is, utána pedig újra összejöttünk az osztállyal a város egyik szórakozóhelyén. ^^

Arról is mesélnék picit, ha nem bánjátok. :D (Ha bánjátok, ne olvassátok el, haha. xP)
Egy kétemeletes szórakozóhelyről van szó, aminek a felső emeletét le lehet foglalni. Az osztályunk le is foglalta, de a lefoglalás kb. annyiban nyilvánul meg, hogy kiírják, hogy "zártkörű rendezvény". Ettől függetlenül persze az megy oda, aki akar, szóval nem sok értelme van, csak azért mégis, formalitás. Mondjuk engem eszméletlen zavart, hogy olyan hajnal 2 körül már csupa olyan volt ott, akinek köze nincs az osztályunkhoz, de szerintem egyáltalán az iskolához - úgy lehet, még a városhoz - se. Mindenesetre páran kinn voltunk az erkélyrészen, és ott dumáltunk, az jó volt. :) Voltak érdekes pillanatok, konkrétan egy jó ideig egy srác szórakoztatott minket a részeg hülyeségeivel. xD Az iskolánkba járt anno, szóval ismertük, de annyira be volt rúgva, hogy fel se ismert minket, sőt, Judó kb. hússzor mutatkozott be, de még úgy sem jegyezte meg a srác. xD A hülyeségei közül a kedvencem ez volt: 
Srác: (Kellynek mondja) "Van a zsebedben rántott húsos szendvics?" 
Kelly: "Nincs." 
Srác: "Bizonyítsd be!"
Kelly: "Bizonyítja a ... *csúnya szó xD* "
Srác: "Ahá, szóval van a zsebedben rántott húsos szendvics! És mivel nem akarod bevallani, ezért minden bizonnyal finom az a rántott húsos szendvics! Hogyha nem akarod megosztani senkivel, akkor valószínűleg nagyon finom az a rántott húsos szendvics, ami a zsebedben van!" 
Hát fúúú, kész voltunk ezen az agymeneten. xD Mindenesetre utána kicsit túlzottan rászállt Judóra és Alekszre, na nem verekedősen vagy bármi, csak végig nekik nyomta a sódert, szegény Judó már kivolt tőle. ><

Ezen kívül nem nagyon volt más. Mariska kicsit túl jó hangulatban volt, de tök vicces és aranyos volt, szóval nem volt gáz. :D Érte fél 3-kor jött az apukája, utána Kelly telefonált Tikának, hogy menjen érte - ugyanis Tika fuvarozta haza Kellyt, csak ő már nagyon fáradt volt, és hamarabb lelépett. :) Az egyetlen necces dolog még az volt, hogy otthon legkésőbb 3-ra ígértem, hogy hazaérek, de arra nem gondoltam, hogy Tikára olyan sokat kell várni - mert természetesen ott vártuk Kellyvel -, ami nem volt gond, csak kiment a fejemből az idő. >< Judóval, Aleksszel, Csillámbarival és FInirael-kunnal jöttem haza, de Judó és Aleksz lecsatlakoztak egy helyen, így a két srác kísért végül haza. :) Ééés Finirael-kun az utcánkban mutatja a telefonját: 03:18. Ehh?! Kicsit meglepődtem. :'D De nem volt gond belőle, itthon már rég szunyáltak. ><

Hát, ennyi volt a naaaagy szalagavató története. :) Utálom a gondolatot, hogy vége van, azt meg még inkább, hogy hétfőtől már vérengzésre számíthatunk a kedves tanárainktól. ˇ-ˇ (Pedig végül kaját is kaptak, hmpf.) Na mindegy, majd lesz valahogy. Azt tudom, hogy a tegnapi nap egy örök élmény marad, mert még egy olyan tökéletes és fantasztikus nap nem hiszem, hogy lesz az életemben, akármennyire is rohanós volt, fárasztó és gyorsan elmúló. :)

Köszi, ha mindezt végigolvastátok, remélem, nem untátok halálra magatokat közben. ^^"
Kellemes hétvégét~ 


ui.: És megint a Ctrl+C, Ctrl+V mentett meg. Tiszta szívből ajánlom mindenkinek, hasznos találmány.

Sziasztok! (:

Huhahuhahuha, eljött a nagy nap! :) Izgatottan várom, már teljes "menetfelszerelésben" ülök itthon, egyedül a ruha hiányzik. xD De még (nagyon) bő félórám van, szóval semmi pánik. :) 

Véleményem szerint a fodrász nagyon ügyes volt, határozottan tetszik a hajam. *-* Be lett göndörítve, és egy oldalra lett csoportosítva. :) A sminkem is nagyon jó lett, bár paráztam előtte, mert nem éppen jókat hallottam a sminkesről... De teljesen meg vagyok elégedve, remek munka, szolid, de tetszetős. ^^

Arra jutottam viszont, hogy rosszul neveztem el a ruháimat. xD Pont fordítva kellett volna: Senketsunak a kosztümöt, Junketsunak a keringős ruhát. Elvégre a kosztüm velem marad, a keringős ruha meg lényegében esküvői ruha, aminek Junketsut tekintették. >< Hát, sebaj. :) Szerencsére egyik sem szívja a véremet, legalábbis nem tűnik fel. :D

Na, de megyek, valamit még talán bekapok, nem lenne túl szép, ha korogna a gyomrom. :D
Jók legyetek, drukkoljatok~ (:

Hali! (:

Holnap lesz a szalagavatóm, Minna-san. :) Már izgatottan várom! ^^ 

Ma volt a főpróba, és háááát... Nem is mi lettünk volna, ha nem lett volna valami balhé. >< Megjegyzem, nagyon-nagyon felidegesítettek. (Figyelem, kisebbfajta elbeszélés következik a sérelmeink történetének elmesélésére!)
A művház, ahol a szalagavatót tartjuk, két emeletes. Az első emeleten van a színpad (ami előtt a nézőtéren fogunk táncolni), és a színpad mellett két aprócska öltöző vécével. A második emelet lényegében egy nagy placc, plusz a mindenféle hangberendezések, iroda, konyha, stb. Na, hát úgy volt, hogy a mi osztályunkból a lányok fognak fenn öltözni, ugyanis húszan vagyunk, és elég nagy helyet foglalunk el az abroncsainkkal. Tegnap a főpróba előtti próbán ott is öltöztünk. (Nem volt ott a másik osztály.) A művház főnökétől a próba végén többen kérdezték, hogy otthagyhatjuk-e a ruháinkat, mire ő, hogy persze, semmi bajuk nem lesz, ő zár és másnap (ma) ő nyit, szóval naná, ott is fogunk öltözni. Ez lett még régebben megbeszélve a másik osztállyal is, ugyanis tőlük feleannyi lány táncol, mint nálunk. Ezzel szemben ma arra mentem be a főpróbára, hogy a ruháink, amiket otthagytunk, át lettek téve máshová, ja, és miénk a lenti öltöző, mert a másik osztály öltözik fenn. Kicsit kiakadtunk. Először is, felakasztottuk szépen, rendben a meglehetősen drága, bérelt ruháinkat, és a másik osztály csak úgy lazán fogta, és eltette. Ez így nem hangzik durván, de az azért nem mellékes, hogy ha a ruhákkal történik valami, nekünk kell kifizetni... Ráadásul mondom, a művház főnöke mondta, hogy hagyjuk ott - megbízható egy ember, pfff. Kiderült, hogy még előttünk a másik osztálynak is ugyanezt mondta. ^^ Nagyon-nagyon-nagyon ki voltunk akadva. Pláne, mert az egyik lánynak a fűzőjét kellett keresgetni, ahogy elrakták, másik lánynak az abroncsa nem volt rendben, Kellynek meg leszakítottak egy gyöngyöt a ruhájáról... Tudom, még így is női hisztinek tűnik, de gondoljatok bele, a szalagavatótok előtt egy nappal erre kell bemennetek, nem voltunk elég idegesek enélkül is... Na nem baj. A másik osztályfőnök persze egy önző liba, mert ne már, hogy az ő osztálya ne ott öltözzön, ahová mi voltunk megbeszélve. Ezzel amúgy rendesen megutáltatta magát - ismét. Merthogy már a föciérettségi szervezésénél is volt egy hasonlóan otromba húzása... A táncok után volt akkora balhé a kis nyomi öltözőkben, hogy hű. Ofi pedig - mint mostanában szokása - nem állt mellénk. Én értékelem, hogy próbálta megoldani a (szar) helyzetet, de kicsit rosszul esett mindenkinek, hogy most is csak nyeljünk, és elégedjünk meg a vacak helyzettel, mert különben Ofi még velünk vitázik. És ez nem az első eset, egész év eleje óta ez megy, hogy bármi van, a 13.A (a mi osztályunk) szív, és ha netán morgunk és hisztizünk miatta, akkor mi vagyunk lecseszve. Most meg ugye robbant az egész, mert a lányok ilyenkor alapból idegesebbek. Kelly konkrétan azt mondta Ofinak, hogy elárult minket, Judó már kiabált, többen pedig hangosan veszekedtek vele. 

Hát így telt a főpróba. ^^ Egyébként a táncaink szépek és egységesek voltak, minden lány gyönyörű, minden fiú elegáns, szóval ez rendben volt. :) Finirael-kun a párom a keringőnél - ó, amúgy még nem is mondtam szerintem: angolkeringő. :D Szerencsére Finirael-kun remek partner, erősen megtart - tudom, mert majdnem zakóztam egyszer-kétszer, hülye hátralépés >< -, plusz jól is táncol. :) Hát igen, a jobbak (alias Nina) már három éve lefoglalták a párjukat. :D De tényleg, már vagy három éve megegyeztünk, hogy együtt fogunk táncolni. :) És valóban! xD Azon kívül persze, hogy fogta magát, és a másik osztályból is táncol egy lánnyal, amit tök véletlenül tudtam meg szeptember végén... Na nem baj. Csak kicsit olyan másodosztályúnak érzem magam, hogy a párom nem csak velem táncol. Lehet, én gondolom hülyén, de akkor is. Mindegy.

A másik osztály - főleg az osztályfőnökük - nem számíthat semmi jóra. Lehet, hogy nem állok neki verekedni (báááár...), és nem fogom leüvölteni a fejüket (dacára annak, hogy megérdemelnék...), de nem felejtek. Megríkatták az egyik barátnőmet. Márpedig attól, hogy az a lány (direkt nem mondok nevet) néha szeszélyes, és időnként elég furán kezeli a helyzeteket, nem érdemli meg, hogy a szalagavatója előtti napon zokognia kelljen pár hülye miatt. Ezt nem hagyom. Az a bizonyos osztályfőnök érettségiztessen csak le, utána borul a bili. Mert persze ha előtt lenne balhé, akkor van annyira kicsinyes és egoista, hogy az érettségin bosszulná meg a sérelmét, és lepontozna. (Éljenek az érett, türelmes, megértő tanárjaink!)

Holnap nem megyek iskolába, úgy döntöttem. Persze elméletileg menni kellene, mert a kedves igazgatóság ezt találta ki, de már meg sem lepődöm a szemétségeiken. (Eddig mindig otthon maradhattak a szalagavató napján a végzősök. Most nem.) Mindenesetre aludni és animézni fogok, elhatároztam. (A One Piece-ben a 300. rész jön!!  És Zoro-kun... Kore wa ai desu~ ) Egy órára megyek kozmetikushoz, kettőre fodrászhoz. Mindkettő itt van a szomszédban, oh yeah. xD (Csak szép legyek, légyszi, légyszi, csak szép legyek!)

Jók legyetek, drukkoljatok, hogy ne essek fejre a ruhámban~ 

ui: És há! A Ctrl+C, Ctrl+V! Tuti idegbajt kaptam volna, ha mindez elveszik...

uui.: Egy japán dalra fogunk angolkeringőzni, ezt sem mondtam. :D Megtaláljátok az Úti nótáknál~ ^^ 

...just let me die. 

Felnyomták az agyam. Nem kevesen. Nem kicsit. A suliban lévő nem érdekel, már megszoktam, sőt, még azt mondom, némi igazság van is benne. De fáradt vagyok, mert nem tudtam normálisan aludni. Kezdődnek a szalagavatós rémálmaim, és csak annyi a vicces az egészben, hogy nem tudom, miről szólnak. Homályosan érzékelem, hogy művelődési ház és fehér ruhák, és mintha emberek mozognának, és tudom, hogy valami nem oké, de azt nem, hogy mi az. Eddig legalább a rémálmaim valós félelmeket tudtak tükrözni: minden évnyitó és osztálykirándulás előtt azt álmodtam, hogy elkéstem. Ez rám vall. Na de hogy az álmaim ennyire kretének legyenek, hogy semmiféle parámat nem tudják kivetíteni, és csak valami zagyvaságot kell fél éjszaka elviselnem, ez kikészít. Hajnal kettőkor keltem, hogy én ezt tovább már nem bírom. Plusz egy édes kis szúnyog is rám támadt. Még jó, hogy ilyenkor már szúnyognak sem kellene lennie. Tök mindegy. Egész nap más vágyam se volt, mint hogy hazajöhessek aludni. Én vagyok a hibás, miért kezdtem el rögtön gépezni. (Azt reméltem, hogy új Kill la Kill rész van fenn, hát ezt benéztem.) De hogy rögtön sikerült itt is felcsesznem az agyam, az hihetetlen. És milyen kis pitiáner szarságokon, te jóóó ég. Hagyjuk is inkább. One Piece-t fogok nézni, úgyis a legizgibb részeknél maradt abba - hála kedves anyukámnak. A többire meg teszek nagyban. Matekházim van csak, az meg úgyis akkora marhaság, hogy megintcsak idegesíteném magam vele. Majd később. Délután megyek Senketsuért. Remélem, a nő mindent megcsinált rajta, amit megígért, nem lesz félkész a pántja, elvarrta a kinn csüngő gyöngyös szálakat, megigazította a tüll alját, és a kesztyűmet sem próbálja majd lespórolni. Mert különben morcos leszek. Este pedig megyek műkörmöshöz. Az már csak jó lehet. Legalábbis remélem.